DeLaval állatazonosítási rendszerek fejlődése

Az állatok azonosítására több száz évre visszamenőleg is találunk példákat az állattartás történetében.

A XVIII. és XIX. században az állatok beazonosítható jelölésének célja elsősorban a tulajdon védelmét szolgálta: elterjedten alkalmazták az. ún. billogozást, amikor az egy csordába, egy tulajdonoshoz tartozó állatokra belesütötték a jelet. Az idők során ezek módszere, technikája fejlődött. A XX. sz. első felében az állatok jelölésében megjelent a tetoválás és más különböző jelölések. Ezidőben kezdenek megjelenni a különböző nemzeti és nemzetközi tenyésztési, termelési szövetségek és szervezetek. Az egyedi azonosíthatóságnak az igénye egyre inkább előtérbe kerül: a korábbi tulajdonosi jelölések mellett szükség van az állatok egyedi azonosítására, hogy az egyre intenzívebb termelés és tenyésztés egyedi eredményei, az állatok betegségei regisztrálva legyenek és nyomonkövethetővé váljanak.
Az 1960-as évektől kezdve a billogozás mellett már elterjedten alkalmazzák a különböző fém vagy műanyag füljelzőket,  tetoválásokat, nyakszíj jelöléseket, láb és farokjelzőket, stb.
műanyag füljelző
 Az 1970-es évek elején különböző országok kutatóintézeteiben kifejlesztették az első elektronikus állatazonosító rendszereket. Ezek az első rendszerek a hagyományos komponensek felhasználásával készültek és a tehén nyakszíjára erősítették.
A DeLaval saját kifejlesztésű azonosítási megoldással van jelen a piacon több mint 25 éve. Az egyedi azonosítók alkalmazhatók teheneken, juhokon és kecskéken valamint bivalyokon. A Delaval hosszú élettartamú B-transzponderei használhatók a fejési rendszerekben a tejhozam regisztrálására, etetési rendszerekben a pontos abrakadagolásra és a tehenek válogatására.

1977-ben a DeLaval (akkor Alfa Laval Agri) elsőként jelent meg a piacon a transzponderes elektronikus egyedi abraketetési rendszerrel, a Harper rendszerrel. Itt még egyedi tehénazonosítás még nem volt, a transzponder a takarmánykiosztást vezérelte, a beállításokat a transzponderen lehetett megtenni.
1979-ben megjelent az AlfaFeed1 etetési rendszer , az első komputerizált rendszer, ahol az „A-transzponder” csak a tehén azonosítására szolgált a processzor által vezérelt etetési rendszerben.
A-transzponder
Az 1980-as években az iparban megjelentek a speciális integrált áramkörök, ennek köszönhetően a transzponderek mérete is csökkent.
A DeLaval (Alfa Laval Agri) 1984-ben mutatta be új etetési rendszerét, az AlfaFeed 2-t, ahol már „B-transzponderek” különböző változatait használták az etetőállásokban a pontos abrak kiosztáshoz.
1986-ban a Delaval elsőként jelent meg a piacon a fejőházi azonosító kapuantennával és vele együtt az AlfaYield tejmérő rendszerrel.
1989-ben a Delaval módosította transzponderét, és az új formájú transzpondereket kezdte gyártani. Még ebben az évben új etetési processzor jelent meg, az AlfaFeed Master. Ennek kialakítása, a processzor formája, kijelzője a mai ALPRO processzor elődjének is tekinthető.
transzponder
Az 1990-es évektől kezdve hivatalos szervezetek –legismertebb az ICAR – tesztelik  az állatok azonosítására és regisztrálására szolgáló rendszereket, hogy biztosítva legyen az állatmozgások ellenőrzése a születéstől a vágóhídig. Megjelennek a piacon a különböző elektronikus azonosítórendszerek, injektálható transzponderek, elektronikus füljelzők és bendő bóluszok.
1990-ben kifejlesztésre került a tejhozam pontos regisztrálását szolgáló DeLaval fejőházi azonosítórendszer.
1991-ben kezdődött az ALPRO rendszer világhódító útja. Ez a negyedik generációs rendszer már a módosított, új B-transzponereket használja. A DeLaval az ALPRO rendszerrel egy  komplett telepirányítási rendszert kínál a felhasználónak: ma már az ALPRO telepirányítási rendszer magába foglalja modulszerűen az etetési rendszer, a fejési alrendszert, a válogatókapu rendszert és az ivarzásjelző aktivitásmérő rendszert.
1992-ben a Delaval borjúitatóautomatákkal jelenik meg a piacon és az ehhez kifejlesztett azonosítórendszerrel.
1995-ben az automatikusan működő tehénválogató kapukkal bővül az ALPRO rendszer.
1954-ben Philadelphiában (USA) feltaláltak és kifejlesztettek egy ivarzás detektálására alkalmas eszközt, a későbbi ivarzásjelzők elődjét.. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható első generációs pedométerek a felfedezést követően kb. 10 évvel jelentek meg.
1998-ben megjelent a Delaval egyik legsikeresebb  terméke a tehén ivarzását jelző, a világon elsőként, az egyedi adatokat rádióhullám segítségével továbbító aktivitásmérő.
aktivitásmérő
2000-ben a Delaval elektronikus füljelzőket kezdett alkalmazni juhoknál és kecskéknél.
2005-től kezdődően alkalmazza a DeLaval a borjúitató automatáinál is az elektronikus ISO fültranszpondert.
ISO fültranszponder
Az ISO szabványoknak megfelelő RFID elektronikus állatazonosítás egyre inkább felváltja  a manuális vonalkódos vagy vonalkód nélküli füljelzéseket, ami szintén lehetséges a hagyományos füljelzővel együtt vagy anélkül.

A juhok és kecskék elektronikus azonosítása az EU-ban kötelező lesz, ezévtől Spanyolország és Olaszország már alkalmazza. Különböző technológiák léteznek az elektronikus ISO azonosításban, melyek lehetnek elektronikus füljelzők , elektronikus bóluszok vagy beültethető elektronikus jelzők, melyek mindegyike lehet akár half-duplex (HDX) vagy full-duplex (FDX) rendszerű.
elektronikus füljelzőelektronikus bóluszbeültethető elektronikus jelző
Az új kihívásoknak megfelelően a DeLaval kifejlesztette saját ISO azonosítási antennarendszerét, ami bármilyen fejőházban alkalmazható. A régi, hagyományos kapuantennához képest az új Multireader antennák nagyobb energiával aktivizálják és olvassák le az antenna aktív hatósugarába kerülő passzív, egyébként nem működő kisebb méretű ISO transzpondereket, mint a hagyományos, nagy méretű B-transzpondereket.
B-transzponder
A Delaval az azonosítási rendszerét folyamatosan fejleszti a telepirányítási rendszerével együtt a kor követelményeinek megfelelően. 2014-től a Multireader antenna egy kisebb és továbbfejlesztett változata is használható. Az új IRW kapuantenna is képes a kék transzponderek és ISO transzponderek olvasására.
A 2007-ben megjelent, az ISO RFID transzponderek (HDX, FDX, bolus, kék transzponder) leolvasását megkönnyítő és nagy memóriakapacitással rendelkező kézi transzponderolvasó használata különösen az ISO fültranszponderek olvasásakor javasolt, amikor a 15 karakteres kis méretű transzponderszámok manuális leolvasásakor nagy a tévesztés lehetősége. A kézi leolvasót  bárhol, bármilyen rendszerben lehet alkalmazni: az állatok közt sétálva messziről leolvasható és azonosítható az adott állat.
kézi transzponderolvasó
A telepirányítási rendszer fejlődését meghatározza az egyre több féle adat és egyre nagyobb információmennyiség, ami az állatokról bekerül. Növekszik a vezérlőegység memóriakapacitása, egyre nagyobb teljesítményű és gyorsabb processzorokat építenek be. Alapvető követelmény, hogy ezek a vezérlőegységek a nap 24 órájában folyamatosan képesek legyenek működni egész évben, több éven keresztül. Ilyen az ALPRO rendszervezérlő processzor is, amely üzembiztonságát tekintve messze maga mögé utasítja a hagyományos számítógépeket. 

Hogy pontosan milyen fejlesztések és termékek jelennek meg az elkövetkező években az állatazonosítás és telepirányítási rendszerek területén, azt minden gyártó szigorú titokként kezeli, így a Delaval is. Egy azonban biztos: az azonosítás, a minél biztosabb nyomonkövetés a születéstől a vágóhídig illetve a fogyasztó asztaláig napjainkban egyre erősebb követelmény az állati eredetű élelmiszerek biztonságos előállításában. Lehet, hogy a viszonylag nem is olyan messzi jövőben az állatok elektronikus azonosítása mellett a DNS molekuláris markerek is az állatok beazonosítására szolgálnak majd, aminek segítségével visszanyomozható lesz az állati termékek, a hús, tej, stb. biztos eredete.

 

At DeLaval we use cookies to make your website experience better. You can change your web browser settings if you do not allow cookies or do not want cookies to be saved. Read more about how DeLaval handles cookies. I have read and accepted the information on how DeLaval handles cookies.